Szerelmes szívem szárnyra kel,

menedéket nálad lel.

Csüng ajkaidon, fénylő szemed tüzén,

más szívek őt messze, távolra űzék.

De Te befogadtad, s küldtél mást,

saját szíved egy darabját.

Így cserél helyet két szív, két lélek,

amíg itt vagy, szeretni foglak Téged!

Hideg szél fúj, esik a hó,

hiányzol kimondhatatlanul.

Messze, távol csillan egy fény,

szívem mögötte Téged remél.

AZ égen egy csillag lenéz Rám,

szörnyű érzés, talán halál?

Hirtelen egy hűs szél, úgy érkezik.

Tudom, már nem fogsz velem lenni.

Szinte érzem, szívem megszakad,

saját testemen érzem fájdalmadat.

Majd egy dobbanás s vége,

szívemnek megállt egy része.

Ismét szél jő, hűvös, fagyos,

s tudom, a lelked száll most.

Itt hagytál egyedül, s félek,

de mindig szeretni foglak Téged!