|
Volt egy lány, ki szeretett, mélységesen, szÃvbÅ‘l tette ezt. De volt egy fiú is, aki nevetett, de Å‘ nem szÃvbÅ‘l tette ezt. Dobta a lányt egy másik csajért, aki talán szebb volt, vagy nem azért? Ezt senki nem tudja, csak a fiú maga, hogy volt-e oka, hogy a lányt dobta. A lány szÃve összetört, darabokban állt, többet nem volt boldog, már nem szállt. Eddig mindig mosolygós ajka elfakult, eddig csillogó szeme, csengÅ‘ hangja elhalkult. A szobájába zárva sÃrt egész este, könnyektÅ‘l nem látva, a megoldást kereste. A fiú elhagyta, kit annyira szeretett, és hogy visszakapja, elég kicsi az esélye. Nem is reménykedett, csak sÃrt egyre többet, csillogó kék szeme dagadt és piros lett örökre.
|