Itt van egy fiú, s egy lány,
kik mindenen keresztülmentek már.
Szerelmük eddig mindent kibírt
Lehetsz is rájuk nagyon irigy.

Mit ők egymást iránt éreznek, az igaz szerelem,
Ami ezután velük történt, soha el nem feledem.
A fiú nagyon megharagudott a lányra,
mert szerinte őt megcsalta a párja.

Persze mindez nem igaz
De a fiúnak nincs vigasz.
Minden bizalmát elvesztette,
a lány meg nem tett bűnét nem nyelte le.
A lány próbálta hitetni a fiút,
de a vak féltékenységből nincs kiút.

A fiú szíve majd meg hasadt
a lány magyarázkodva utána szaladt.
A fiú beelégelt, s a lány felé fordul:
S szemébe dacosan, zordul:
"Utálom magam hogy szerettelek,
Remélem hamar elfeledlek!"

A lány az úton állva, ezt meghallotta,
szívét a fájdalom erősen megmarkolta.
Feje a szomorúságtól előre bukott
Mikor jött egy kocsi, mi fékezni már nem tudott.
A vérben tocsogó lány szíve már nem dobogott
De szeméből a könnycsepp még csorgott.

A fiú ordítva szaladt halott szerelméhez,
hiába szólítgatta, nem tért eszméletéhez...

2008 november