Az asztalnál már ott vannak
A szépen megsült emberek,
És fölöttük már kanálként,
Gyülekeznek a fellegek,

És mindenki az igazságokat
nyomatja, orrba-szájba,
Addig amíg a kés nem
hatol a bőrön át a hájba,

És aztán kicsi csend, mert
Hátraesett a valóság a széken,
Nagy lakoma, aztán liftezés
A szájon, meg a bélben.

És a latrinánál minden ledermed,
Most számot adnak, hogy kit ettek,
És úgy kerülnek föntre vagy lentre,
Hogy kit főztek bele a pörköltbe.

2009 július