Az ott egy
villanykörte csillag,
ahogy régen hívtad,
balra volt mellette
egy kis naplemente.
Lábam előtt hangya,
a láb taposni akarna,
de te szóltál, hogy ez nem ér
ő is egy élőlény
és a napsugárnak él.

Kis kezében morzsa,
az otthonába hordja,
azon van egy kémény,
kiszáll azon élete végén
és addig még
sok nappal rajzol fényt az isten,
de nem a te lábad kérte meg
hogy a hangyát felfelé segítse-repítse.

2009 március