Nyitólap 
Novellák Oláh János novellái A halál beszüntette tevékenységét
Novellák Oláh János novellái A halál beszüntette tevékenységét
| A halál beszüntette tevékenységét |
 |
 |
 |
|
És egy napon a halál beszüntette szolgáltatását. Nehéz volt ezt feldolgoznia Kocsis Irénkének, a 72 éves özvegynek, de aztán a szokásos napi feles után már tisztábban is át tudta gondolni a dolog ok-okozati összefüggéseit. Na mármost. Minden dolog az univerzumban egyszer be fogja mondani az unalmast. Ez történik kicsiben és nagyban, például a csillagok is megunják egyszer, hogy ők csillagok, és szépen felrobbannak, látványos dáridóval szórakoztatva az ő tengelye és óhaja szerint körülötte forgó bolygókat. Így tett ezen a szép, napsütötte őszi napon a halál is. Na jó, ő nem robbant fel, az elvont fogalom megszemélyesített képe csak csendben felakasztotta már hosszú-hosszú ideje nem használt, így enyhén megrozsdásodott fogasára a kaszáját.
Az imént feltárt gondolatok nem ennyire megfoghatóan és jól megfogalmazva öntötték el Irén gondolkodó szervét, mivel Irén is, mint a Halál a fogasát, már hosszú-hosszú ideje nem használta rendeltetésszerűen az agyát. Így megy ez. Szóval mikor az öreglány meghallotta a hét órás hírekben, hogy a Halál ilyen szörnyűséget művelt az emberiséggel, tűnődni kezdett, hogy ugyan miért is hagyná abba a Halál a munkáját. Ugyanis amióta a világ a világ, hogy a közhelyeket se mellőzzem, a fentebb említett elvont fogalom igen pontosan tette a dolgát az evolúció által mellékvágányra terelt, vagy éppen korlátait áthágó és Isten színében tetszelgő élőlényekkel. És ugyan miért pont most hagyná abba a halálpontos szolgáltatását, mikor az emberiség nemzetközi szerződések által kiküszöbölte a feje fölött Damoklész kardjaként lebegő atombombák kérdését. Szóval ideig, óráig úgy tűnt, hogy az fajunk megint szívesen igénybe venné a természetes halál szolgáltatását. Azonban valami történt. Hogy mi, azon az eljövendő filozófusok valószínűleg elég sokat fognak elmélkedni, hogy a történteket jól megrágva, kétszer olajban megsütve és felaprítva a publikum szájába belehelyezzék. Vagy frankó könyvet írnak róla. Azonban Irén ahhoz képest, hogy már hosszú-hosszú ideje nem használta a közel másfél kilós véres, cukorra és oxigénre mindig éhes húsgombócát, elég hamar előállt egy épkézláb ötlettel arra nézve, hogy vajon miért is hagyta abba az életek beszüntetője a munkáját. Az elmélet a következő logikai érveléseken alapult: Ha a Halál képes abbahagyni a munkáját, akkor képes döntéseket hozni, a döntéshozás pedig értelemre utal. Ha értelmes lény, vannak bizonyos belső szükségletei, amit időről időre ki kell elégíteni. Ilyen belső szükséglet lehet a szerelem is, mert minden értelmes élőlénynek szüksége van egy társra, aki támogatja őt az élet vadászprérijén való helytállásra. És azt is mindenki tudja, hogy a szerelemnek nem lehet megállj-t parancsolni. Ilyen következtetések sorozata után Irén azt találta ki, hogy a Halál azért akasztotta a rozsdás fogasára a kaszáját, mert most egy kis időt fog szánni a szerelemre. Elégedetten kikapcsolta a televíziót és az ablakhoz sétált. Egy csuklyás alakot látott lóháton suhanni. |
