Este nyolc óra tizenhét perckor egy alacsony, tömzsi, kúpos tetejű űrhajó szállt le a Földbolygón, New Yorkban, de csak kevesen látták a kisméretű tárgyat, ahogy lassan leereszkedik a luxusvendéglő parkolójában. Csak egy négyéves forma kisfiú kiáltott fel:
- Néjd anya, űjhajó! A Földön a megfelelő válasz erre a felkiáltásra ez volt:
- Kisfiam, biztosan csak képzelődsz, nem léteznek semmiféle földönkívüliek meg űrhajók. A nő változtatott kicsit a sablonon:
- Kussolj már be, vagy pofán verlek! Kurvára ideges vagyok.
Aznap rúgták ki, de előtte még megerőszakolta a főnöke.
A földön ekkor már az emberek annyira beképzeltek voltak, hogy azt hitték, hogy ők az egyetlen értelmes élőlény az egész világegyetemben. Pedig amikor az űrhajó leszállt, addigra már a zöldmoszatok is értelmesebbek lettek: ők tudták mi végre jöttek a világra. Az emberek nem. Így hát bánatukban inkább dugtak, ittak, vegyszereket fecskendeztek be maguknak, tablettákat ettek, földrészeket fedeztek föl, kiirtották az őslakosokat, kihalás szélére sodortak több tízezer fajt, olajtornyokat építettek és egy gigantikus méretű zsírleszívást hajtottak végre.
Mindezt olyan elvont fogalmakért, mint a boldogság, vagy a szabadság. De legtöbbször inkább nem akartak gondolni semmire. Ez volt a világ legnehezebb dolga.
A kisfiú nem tudta, mi az a kurva, de gyakran hallotta a bölcsödében a felnőtt emberektől, efféle szókapcsolatokban: kurvára elegem van, kurva meleg van, kurva fáradt vagyok, kurva kevés a fizetés stb. Arra gondolt, hogy Kurva egy film főszereplője és ő a világon az egyetlen, aki nem látta még azt a filmet. Ezt a hiányosságát úgy próbálta pótolni, hogy naponta nyolc órát tévézett. Jóformán mást sem csinált. A szüleitől tanulta.
Az űrhajó a Hindongo bolygóról érkezetett, amely sok tekintetben nagyon hasonlított a földre. A Bolygónak ugyanúgy volt légköre, hegyei, erdői, ugyanúgy sújtották a Földet is fenyegető problémák; a túlnépesedés, az élelmiszer és ivóvíz hiány, a környezetszennyezés. Gyakorlatilag mindkét bolygó a galaxis legnagyobb pöcegödre címért versengett. Egyvalamiben mégis különböztek: a Hindongóiak tudták, hogy tönkreteszik az élőhelyüket, és meg is próbáltak tenni valamit az ügy ellen. Követeket küldtek szét űrhajóikkal a galaxisba, hogy megnézzék, a többi bolygón hogyan kezelik a problémákat, és hogy tanácsokat kérjenek.
A Földre Hindongó legbölcsebb filozófusát küldték, aki épp most szállt ki az űrhajójából. Úgy nézett ki, mint a földi szarvasmarha. Lassú léptekkel indult meg a vendéglő felé, ahol tudta, hogy az ENSZ legfőbb emberei vacsoráznak az új amerikai elnökkel. Odaért az ajtóhoz. Köszönt a pincéreknek. Az egyetlen gond az volt, hogy a Hindongóiak bélgázzal kommunikálnak, így amikor köszönt, nem tudta megértetni a békés szándékait, helyette olyan szagot adott ki, amely a pincéreket a 2 éve napon felejtett, zokniba csomagolt pálpusztai sajtra emlékeztette, egy kis másnapos tinédzser lehelettel megfejelve.
A pincérek először nem tudták mire vélni a megjelenését, de aztán az egyik nagyszerűen megoldotta a helyzetet, mivel lelőtte a szarvasmarhát. Miután levágták, nagyszerű bélszínt sütöttek a húsából. Úgyis késett a szállítmány. Úgy látszik, még a magas pozícióban lévő embereket is meg lehet etetni bármivel.