Az Elesettek napján a Doni áttörésre emlékeztek meg ma Kiskunhalason a Hősök terén, a második világháborús emlékműnél, ahol a Bibó István Gimnázium diákjai adtak elő szavalatokat és dalokat. Az ünnepségen résztvevők mécsesekkel és virágokkal rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.

1943. január 12-én pedig megindult a szovjet 40. hadsereg gőzhengere Urivnál, majd két nap múltán Scsucsjénél. A többszörös túlerő ellenére nem roppant össze azonnal a magyar 2. hadsereg védvonala, de végzetes veszteségei lettek. Tegyük hozzá, hogy a szovjetek is nagy "károkat" szenvedtek és a felmentésünkre érkező német egységek is darabokra hullottak. Többségében egy hét alatt, de január végére minden magyar ellenállás felbomlott a Donnál.

A visszavonulás helyenként káoszba fulladt, sokak az utak mentén fagytak meg, haltak éhen. A doni áttörés miatt katonáink közül 28 ezren sebesültek meg, 26 ezren hadifogságba estek és 41 ezren haltak hősi halált. Az anyagi veszteség 70%-os volt, de a páncélosok, a nehézfegyverzet és a légierő teljesen elveszett. 1942 és 1943 között a magyar 2. hadsereg vesztesége (sérülés, hadifogoly, halál) összesen 100-120 ezerre volt tehető. Az áttörést követően 90-100 halasi esett el, került hadifogságba vagy sebesült meg a Don körüli harcokban. 30 százalékuk zsidó munkaszolgálatos volt.

A halasi katonák vegyesen, különféle alakulatokban szolgáltak. Többségük huszonéves ember volt, köztük gazdálkodó, iparos, kereskedő és polgári sarj is. Honvédeket, tiszthelyetteseket, tiszteket és főtiszteket adtunk a hadseregnek.
Emlékezzünk!

Végső István