| zalai Szalay László: Öreg Szuhay |
 |
 |
 |
 BIRKALOPÁSAkik csak olyan akármicsodás, hebehurgya emberek, azok azt gondolják, hogy birkát lopni - az semmi. Lemegy a nap, felhõk rugaszkodnak az égre, elrejtik a holdat, csillagot, koromsötét lesz, szemez az esõ, a juhász meg hortyog hasonfekve. A puli kutyának álmában mákosrétest vetnek, mert hogy az is alszik, karikába görbülve; - oszt jön a híres tolvaj, lábrarugdos vagy huszonöt birkát, a markába nevet és elhajtja. Így gondolkoznak a balgák, az együgyûek, meg az ügyefogyottak. Akik a birkának, a juhásznak, meg a puli kutyának csak a portréját ismerik, - vásznon. Jegyezzék meg maguknak mindezek, hogy el ne felejtsék, hogy birkát a juhásztól, meg a puli kutyától még nem lopott el soha senki. Mióta csak a világot az Úristen megteremtette. Az volna csak a szép, ha az álmában lábrarugdosott birka rémült bégetését ne hallaná meg se a juhász, se a puli. Hát ilyen csoda még nem esett, mert ha esett volna, elmondanám. A birkalopás külön tudomány és veszedelmes, mint az áviatika, ami szakértelmet igényel. És hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, elbeszélek egy birkalopást, okulásul. Hajnalban arra ébredtünk, hogy éjjel felverték a birkaszín hátulját és huszonnégy birkát elhajtottak. Suhajtó a juhász ott aludt a birkák között s most tornyos süvegét a földhöz vervén, éktelenül káromkodott. Mi gyerekek körülálltuk Suhajtót és habzó átkozódását áhítattal figyeltük. Apánk az ambituson früstökölt, s csak mosolyogta a dolgot. - Elmengyek, - vonította Suhajtó, kampós juhászbotját szilajul rázva az égnek, - és vagy visszahozom a huszonnégy birkát, vagy az Úristen legyen irgalmas minden embernek! - Nem mégy sehova, - kiáltott rá az apám, - hanem kihajtod legeltetni a birkákat. Elhült Suhajtó: - Nem mék? - üvöltötte, - hát osztón ki mén? - Ne komázz, Suhajtó, - mordult rá az apám, - hanem hajtsad azt a birkát, de sebesen, mert mindjárt baj lesz. Az apám öles ember volt. Ha a vadorzóktól puskát vett el, csövét a térdén ketté törte. Suhajtó hajtott is ész nélkül. Mikor már messze járt, apám hivatta Szuhayt, aki olyan zupás õrmesterféle volt a tanyán, telve huncutsággal és dús tapasztalatokkal. - No, öregem, - mondta Szuhaynak, - tud ja-e kend, hogy ki lopta el a birkát? Szuhay nevetett. - Tudom hát: Maga a juhász. - Úgy van. Maga ez a zsivány Suhajtó. Csak már most vissza is kell szerezni tõle. Meghányták-vetették a dolgot és kiókumlálták, hogy Suhajtó a múltbeli akasztói búcsún beszélhette meg a lopást cimboráival. Szuhay rögtön belovagolt Akasztóra, s ott a korcsmákat sorba járva, megállapította, hogy Suhajtó a "Dobos gém"-be italozott két másik juhász cimborája társaságában. Az egyiket Ladik Lajosnak hívják, aki csak itt a fülöpszállási réteken parancsol Borsay földesúr hatszáz birkájának; a másik meg valami Tegzes Jeremiás, aki meg a szabadszállási homokokat legelteti. Délfelé Szuhay már meg is érkezett, s elõadta apámnak az esetet, amibõl megállapították, hogy a huszonnégy elhajtott birka ma estig Ladik Laji birkája közt lesz, éjszakáig, - éjszaka aztán tovább adják Tegzes Jeremiásnak. És így tovább... Nem volt szabad késlekedni. Csak azt nem tudta az apám, hogy mikép válassza ki Ladik Laji hatszáz birkája közül a maga huszonnégyét? De öreg Szuhay ezt is vállalta. Megebédeltek, aztán kocsira ültek. S hogy a birkáink mellett mentek el, apám Szuhay súgására odakiáltott Suhajtónak: - Juhász, - dobd fel a kocsiba a pulit. Suhajtó céklavörösen engedelmeskedett. Egy óra múlva megállt a kocsi Ladik Laji birkáinál. Maga a juhász, meg két tagbaszakadt bojtár vigyázták a nyájat. - Osztón hány birkád van, te Ladik? - förmedt rá apám a juhászra. - Hatszáz, - mordult vissza Ladik. - Hazudsz, gazember, mert az én huszonnégyem is közte van. A három juhász õrszenézett, oszt meglódultak vadul a kocsi felé. - Ez meg itt hatlövetû revolverpuska, - mutatta az apám, - jó lesz ott megállni. A három juhász megállt és összesúgott. - No mi lesz? - türelmetlenkedett az apám. - Hát jól van, - mondta elkeseredve Ladik, -. ha itt van az úr huszonnégy birkája, válogassa ki õket, oszt vigye! - Az is meglesz, fiam, - szólalt meg most Szuhay. - István, mondta a kocsisnak, - ugorj csak le, oszt ne, itt van a puli, uszítsd neki a falkának. - Csak a mienket, - kiabálta a pulinak folyton Szuhay és nem telt bele egy óra, mind a huszonnégy birkánkat kifogta a hatszáz közül a puli. A három juhász csak állt, mint a sóbálvány. Mintha az egész dolgot csak álmodnák. Mikor mind a huszonnégy birka rakáson volt, s apám a leforrázott juhászokat még egyszer mindennek lehordta, Pista kocsis, meg a puli elkezdte az országúton hazafelé terelgetni a birkákat; a kocsi meg lassacskán ballagott utánok. Harmat-hullásra otthon voltak. S ahogy Suhajtó meglátta a birkákat, megrogyott a térde, szinte a földig. Behívta apám a szobába, s ott vagy egy negyed óráig szó nélkül nézte. Mikor aztán már Suhajtó egy facsaró víz lett és makogni, bégetni szeretett volna, kapott egy olyan pofont, hogy bukfencet vetett tõle. Igaz, hogy egy óra múlva egy üveg bort vitt neki Szuhay, és holta napjáig bennünket szolgált Suhajtó. Hát így lopják a birkát: Juhász a gazdájától. Nem mint közönségesen. Végigpróbálhatja akárki... |
